A Szent Korona és a koronázási jelvénye

A Magyar Királyság (ismert még a A Magyar Szent Korona Országai kifejezés is) 1000–1918,1919. augusztus –1946. február között a magyar állam hivatalos neve, amely a közigazgatási értelemben vett Magyarország vármegyéiből és több Magyarországon kívüli, különleges státusú területből állt.

A királyságnak a kiegyezéstől (1867) 1918-ig három hivatalos nyelve volt: a közvetlenül a magyar kormány irányítása alá tartozó 63 vármegyében a magyar, a szintén magyar irányítás alatt álló Fiume városában az olasz, Horvát-Szlavónország vármegyéiben pedig a horvát.

A Magyar Királyságot az 1918 előtti területtel gyakran a történelmi Magyarország, illetve a Nagy-Magyarország kifejezéssel jelölik.

A történelmi Magyar Királyság középpontjának helyét 1880-ban mérték ki Szarvas közelében. Mihálfi József főgimnáziumi tanár 1880-ban kiszámította, hogy a Kárpát-medence földrajzi közepe Szarvas térségébe esik. A helyiek rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a dolognak, melyet a kornak megfelelő eszközök segítségével büszkén népszerűsítettek. A Nagy-Magyarország mértani középpontját jelző Kreszan-féle szélmalmot azonban száz évvel ezelőtt lebontották, helyét sokáig mindössze egy malomkő jelölte. A jelenlegi szélmalmot Gödri István tervei alapján 1940-ben készítették el. 1932-ben újra felmérték a Magyar Királyság földrajzi középpontját. Az ekkor korrigált országközéppont az eredetitől fél kilométerrel távolabbra került, a szarvasi arborétummal szemben fekvő területre, a Holt-Körös és a Zöldpázsit-körgát közé. A kijelölt pontra egy dombot és egy szélmalom formájú emlékművet építettek, terméskőből.

Részei

A magyar állam nem volt tekinthető modern értelemben vett központosított monarchiának: különféle részei mindenkor jelentős önállósággal, esetenként államisággal is bírtak. Így lehettek részben katonai közigazgatású védterületek, részben önálló nemességgel rendelkező társországok, önálló városok stb. A Királysághoz való kapcsolódásuk nem volt tekinthető egyszerűen közigazgatásinak.

A hosszú távon ténylegesen birtokolt, részleges önállósággal rendelkező területek:

• Erdély
• Szlavónia
• Horvátország
• Dalmácia
• Fiume (1772-től)
• 
  

Átmenetileg vagy formálisan birtokolt területek:

• Bosznia
• Szerbia (Rácország)
• Kunország (Havasalföld, Moldva)
• Bulgária (Bolgárország)
• Gácsország (Galícia) orosz fejedelemsége
• Ladomér (Lodomeria, Vladimir) orosz fejedelemsége

Időkép

Nagyítva nézd meg itt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.