Kárpáti
Piroska
(tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)
Kárpáti
Piroska: Üzenet Erdélyből
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden
hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a
szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein
sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják
bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar
és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk
mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott
vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem
is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A
székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak
még a régi fokosok!
Elő velük, jertek,
segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk
tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem
harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a
honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha
rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak
mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad
minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek
háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon,
puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A
föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar
marad!
Kommentáld!