Életének nyolcvanhetedik évében 2010. március 15.-én elhunyt Illés Lajos József Attila-díjas író, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő.

Irodalmi folyóiratokat indított útjára, és komoly támogatást nyújtott a Népi Kollégiumok mozgalomnak.

Antológiái, könyvei a magyar irodalom jelentős személyiségeit, íróink, költőink műveit gyűjtik csokorba.

Illés Lajos 1923-ban született Sárváron. Tanító- és tanárképzőt végzett, majd a szegedi egyetemen magyart, németet, filozófiát és pedagógiát hallgatott. 1947-ben népi kollégiumi nevelőtanár, később igazgató lett Szegeden és Budapesten. Ő indította el és szerkesztette a Nékosz - a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége - pedagógiai  folyóiratát, a Népi Kollégiumi Nevelőt.

1952-től a Magyar Írók Szövetsége folyóiratának, a Csillagnak a szerkesztője volt.

1956-tól az Irodalmi Újságot,

1960-64 között pedig az Új Írást szerkesztette.

Több könyvkiadónál is dolgozott, így 1964-től a Szépirodalmi, 1967-től a Móra, majd a Magvető szerkesztője volt 1980-ig.

1968-75-ig a Magyar Hírlap irodalmi szerkesztője volt.

1982-87-ig ő volt a Népszava állandó tv-kritikusa.

Közben több irodalmi portrét, antológiát, esszét és visszaemlékezést, valamint biográfiai jegyzetet is kiadott. Művei megjelentek angol, német, olasz, orosz, bolgár és más nyelveken is.

Könyveiben főként a magyar irodalom jelentős személyiségeivel foglalkozik, de gyakran szerkesztett antológiát fiatal költők műveiből is.

Legutóbb megjelent műve a 2008-as Az író magántörténelme című, nyolcvanötödik születésnapjára megjelent kötet.

Tanulmányokat, visszaemlékezéseket tartalmaz az a 2004-ben megjelent, Irodalmunkkal Európában című kötet, amely a magyar irodalom fogadtatásának epizódjairól szól az egyes európai országokban.

2002-ben látott napvilágot Az Új Írás hőskora - Irodalmi történetek, emlékezések című esszékötet, mely a folyóirat indulásának és kibontakozásának első éveit mutatja be. 

 Illés Lajos nevéhez fűződik számos antológia szerkesztése, így például az Őrzők vigyázzatok. Válogatás negyven év katonaköltészetéből 1945-1985 című kötet, a Sarkcsillag antológia, Negyedszázad magyar verseiből 1945 - 1970 című kötet, a Tavasz Magyarországon, vagy például a Húsz év magyar verseiből című válogatás kötet.

Illés Lajos munkásságát 1983-ban József Attila-díjjal ismerték el.

„Hetvenötödik születésnapján Isten éltesse, pohár bort az egészségére!” – köszöntötte Illés Lajost Tarján Tamás az Íróhistóriák megjelenésekor.

Már ennek is tíz éve! Illés Lajos 2008 májusában elmúlt nyolcvanöt éves. Születésnapja és kitűnő könyve, Az író magántörténelme (méltatlanul körülményes) megjelenésének alkalmából biztassuk őt mi is: haza kellene látogatnia Sárvárra, a pápai öregdiáknak, a csupaszív szerkesztőnek… Haza, olvasói szívébe. Hiszen aki a magyar irodalomért, a jó könyvekért, végeredményben az Olvasóért annyi nagyság közelében tette és teszi a dolgát egész életében, annak éreznie kell: nemcsak azok a jeles íróink és kiváló színészeink szeretik őt, akikről ír, akikre e kötetében emlékezik, hanem sok-sok olvasó is. Valóban reméljük, hogy „Kassák, Tersánszky, Lengyel, Veres, Németh László, Illyés Gyula, Illés Endre, Kolozsvári Grandpierre, Nemes Nagy Ágnes, Rónay György, Örkény és a többi eltávozott is kap egy-egy példányt az örök vadászmezőkön” az írónak ebből a kötetéből is. Ugyanígy kortárs íróink és kiváló színészeink, akiknek mindenük az olvasás. „– Rajongok értük. Szerelmeim! Vágyakozva olvasom őket. A könyv életem fontos része!”

De annál szebbet, jobbat, ideillőbbet aligha súghatnánk az Olvasónak – biztatván Illés Lajos könyvének megszeretésére –, mint amit Márai Sándor írt az olvasásról:

„Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, amelyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert az a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”

Ez áll Az író magántörténelme c. könyv - Illés Lajos utolsó nagy műve - ismertetőjében.

A könyvet te is megrendelheted pl. innen

Kedves írónk nem keverendő össze névrokonával, a szintén híres Illés zenekar névadójával, mégis itt egy Bródy dallal búcsúzúnk tőle:

Amíg emlékezünk

 Eltűnt egy dal, aki ismerte, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk
Eltűnt egy vers, aki olvasta, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk

 Hol van a dal
hova tűnt, hova tűnt az a sok virág
Hol van a tánc

hova tűnt, hova tűnt az az ifjúság
Bennünk él tovább

 Eltűnt egy szó, aki hallotta, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk
Eltűnt egy kép, aki láthatta, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk 

Eltűnt egy tánc, aki táncolta, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk

Eltűnt egy lány, aki elvitte, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk

                                             Hol van a dal …

                                           (Bródy János)