| |
Széchenyi István a reformkor egyik
legnagyobb
politikusa volt. Törekvései nyomán olyan értékek születtek, amelyek
máig
fennállnak. Nevéhez kötődik a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti
Kaszinó létrejötte, a Lánchíd megépítése, a magyar lóversenysport
meghonosítása és számos más dolog. Örök vitáan állt Kossuth Lajossal,
aki később a "legnagyobb magyarnak" nevezte el - méltán.
2010-ben van halálának 150. évfordulója, ezért a Széchenyi Tudományos
Társaság Széchenyi emlékévi rendezvényeket szervez.
Katonaévei és utazásai
|
|
|
Serdülőkorában belépett a hadseregbe
és részt vett a
napóleoni háborúkban. De nem csak ő, hanem mindkét fiútestvére is ott
volt a harcokban, noha egy család kötelezettsége csak egy fiú
részvételét kívánta volna meg. Katonai szolgálata 1826-ig tartott.
Katonáskodása
mellett szabadidejét főleg önképzésre és utazásokra fordította. 1815
szeptemberében
Franciaországba ment, majd onnan Angliába hajózott, mindenütt élénk
figyelemmel kísérve az ottani kultúra vívmányait és azokat az
intézményeket, melyeket később Magyarországon is megalapítani tervezett.
Később egy újabb olaszországi útra indult 1817 májusában, amely során
az olasz költészetet tanulmányozta, megfordult Görögországban, a
Boszporuszon és Kis-Ázsia partjainál.
Hazatérése után Magyarország és
Erdély nevezetesebb városait kereste föl, s utazása alatt több, életre
szóló ismeretséget és barátságot kötött. Ekkor látogatta meg Felsőbüki
Nagy Pált és Wesselényi Miklós bárót is, akivel szoros barátságot
kötött. A Wesselényiek hagyományai a rendi függetlenségi mozgalmakhoz
kötődtek. Az ifjú arisztokraták barátságot kötöttek. Együtt járták be
tanulmányi céllal Nyugat-Európát. Széchenyi a nemzeti eszméhez és
hagyományokhoz, míg Wesselényi a nyugati eszmeáramlatokhoz, főként a
liberalizmushoz került közel – eltérő véleményük miatt barátságuk később
megromlott, ám a legendás barátságban a két fiatalember jelentős hatást
gyakorolt egymásra.
Széchenyi számára a külföldön és Magyarországon
tett utazások tapasztalatai mutatták meg, hogy a külhoni és a hazai
állapotok között fennálló lényeges kulturális és gazdasági különbség
mennyire jelentős. Ez a felismerés ösztönözte arra, hogy a külföldön
működő intézmények hazai életre hívásán is munkálkodni kezdjen.
Felismerte, hogy a felemelkedés érdekében Magyarországnak reformokra van
szüksége, és életcélját az ország fejlődéséért végzett munkában találta
meg.
A reformkor politikusa
Első országos közszereplése az
1825-27-es országgyűlésen volt, ahol felajánlotta 1 évi jövedelmét a
magyar nyelv fejlesztésére. Többen követték példáját, és ennek az
adományozásnak köszönhetően jött létre a Magyar Tudományos Akadémia.
Emellett az ő nevéhez köthető többek között a lóversenyzés
meghonosítása, a Nemzeti Kaszinó megalapítása, a Duna és Tisza
szabályozása, hajózásra alkalmassá tétele, a dunai és balatoni
gőzhajózás bevezetése, a Lánchíd megépítése.
Az 1848-as márciusi
napok váratlan eseményei, a magyar független felelős minisztérium
megalakulása reményt ébresztett benne, hogy a magyar nemzet meg tudja
őrizni önállóságát, és Batthyány Lajos miniszterelnök felkérésére
1848. március 23-án elvállalta a közlekedésügy és közmunka tárcáját.
Széchenyi felkérése a közlekedési tárca élére mai szemmel magától
értetődőnek tűnik – hiszen 1848-ra évtizedes munkája feküdt Magyarország
közlekedésének kialakításában, de radikális politikai ellenfelei –
különösen a márciusi ifjak – számára minisztersége elfogadhatatlan volt.
Széchenyit is kétségek gyötörték, helyesen cselekedett-e, amikor
nézeteinél radikálisabb kormányban tisztséget vállalt. Széchenyi közel
öt hónapig, 1848 áprilisától szeptember elejéig állt a tárca élén.
Utolsó évei
Széchenyi nem bírt
megbirkózni a saját, egyedül helyesnek tartott politikai meggyőződése és
a valóságos politikai helyzet közötti különbséggel. 1848 augusztusától
egyre sűrűbben a közelgő nemzethalál víziója gyötörte, amelyért önmagát
tette felelőssé. A folytonos tépelődés a haza sorsán, a forradalom
víziója lassanként megtörte szellemi erejét, ezért orvosa a döblingi
gyógyintézetbe vitette. Haláláig itt maradt. Állapota javult, tartotta a
kapcsolatot szellemi társaival.
A Bach-rendszer
politikáját bíráló
könyvének megjelenése után 1860. április 8-án meghalt a „legnagyobb
magyar”, ahogy Kossuth nevezte őt. Halálát máig rejtély veszi körül. Nem
tudható, hogy öngyilkosság vagy merénylet vezetett a halálához. A
Magyar Tudományos Akadémia tartott gyászünnepet emlékére. Eötvös József
báró tartotta az emlékbeszédet, Szász Károly és Arany János ódáikat
olvasták fel.
|
Kommentáld!