Megálljatok magyarok! Hát mit képzeltek ti? Hogy gondoljátok ti mindezt? Miféle úri szórakozás egymás vérét ontani?

A teremtő üzenetét szólom, így szólt:

"Apádat, s anyádat én rendeltem melléd szövetségesül; hogy felneveljenek téged, tisztességre, becsületre tanítsanak s megtanítsák őseid szokását. Testvíreidet, rokonaidat én rendeltem melléd szövetségesül, hogy családot alkossatok. Az egy nyelven beszélő embert én rendeltem melléd szövetségesül, hogy nemzetet alkossatok. Ellenem támadsz, hé magyar? Akaratom ellen támadsz? A szövetségest én rendeltem melléd. Te, magyar ember, egy dolgod van: tiszteld a veled egy nyelven beszélőt! Az erőt, mit önmagad ellen fordítassz, elégni egy pokoli tűzben. Emelj magaslatokat, emeld föl a lelkedet, ide mellém, a Teremtő úr széke mellé. Hé, te magyar, küldetésed van, tanítanod kéne a világot, ne pusztítsd hát egymást. Hé, te magyar, rendelésed van.

Magyar emberek!

Ne felejtsétek, valamikor itt előttünk, magyar emberek éltek. Értünk éltek, cselekedtek és munkálkodtak. Vérüket, könnyüket és verejtéküket hullajtották azért, hogy néktünk otthonunk, hazánk, családunk, jövőnk, lelkünk legyen. Magyar emberek, ne felejtsétek a régvolt magyar embereket.

Magyar emberek! Ne felejtsétek, hogy azok akik az életben előttettünk jártak, azok a halálban is előttünk tartanak. Amikor majd néktek is csengetik majd az utolsót, és átléptek majd azon a bizonyos kapun, reméljük a túloldalról így köszöntenek majd:

"Hé, te lélek! Én megismerlek téged. Te magyar ember vagy! Vártunk már nagyon. Építettünk néked itt is otthont s hazát, jer közénk!

Magyar emberek! A kutya mindenit! Ne felejtsétek el a régvolt magyar embereket! S ha nem felejtitek el őket, akkor a Teremtő megengedi majd, hogy odaföntről megnézzétek, míly szép Magyarországot fognak utódaitok építeni. Hé magyar emberek! Nem olyan nagy baj, ha gyermekeiteknek ti vagytok a példaképei. Azt mondják: édesapám, édesanyám, büszke vagyok rátok, mert dolgoztatok és küzdtetek keményen, hogy nékem testben, szellemben és lélekben gyarapodó életem legyen. Hej, kemény küzdelem volt. Köszönöm néktek. Magyar emberek, nem olyan nagy baj, hogyha gyermekeinknek mi vagyunk a példaképei.

Magyar fiatalok, ne menjetek el. Ezer évek óta ez a föld a tiétek. Örökötök szkítáktól, hunoktok, magyariaktól, itt lakó népeitektől. Magyar fiatalok, ne menjetek el, ez a ti hazátok, itt a ti helyetek. Ne menjetek el, hogy szüleiteknek legyen örömük. Ne költözzetek messze, hogy az unokákat köszönthessék a nagyszülők. Hogy akkor amikor el kell innen menni, legyen kitől elköszönni, legyen kinek a kezét megszorítani.

Magyar emberek, arra kérlek benneteket, ha hazamentek innen Bösztörpusztáról, legyetek bátrak, nagyon bátrak. Csókoljátok meg feleségeiteket, simogassátok meg gyermekeitek fejét, öleljétek őket magatokhoz. Aztán aludjatok egyet, legyen nagyobb bátorság bennetek.

A következő nap keljetek fel, menjetek el, béküljetek ki édesapátokkal, édesanyátokkal, drága jó testvéreitekkel, barátaitokkal, rokonaitokkal. Arra kérlek benneteket, hogyha ez sikerült, üljetek le egy asztal bellé közösen, terítsetek meg rendesen, kétszer olyan széles legyen az asztal, mint eddig bármikor. Legyen rajta minden étel, leves, legyen rajta a fő étel, legyen rajta a sok édes kalács, sütemény, a jó bor, a pálinka. Az asszonyok ne szaladgáljanak össze-vissza, mindenki üljön le a fenekére. És aztán legyen egy bátor ember, egy nagyon bátor ember, aki elmondja az asztali áldást.

Tisztelt hölgyek, urak. Azért van a magyar nemzet, hogy emelje a világot s példát mutasson s tanítson. Amíg a magyar nemzet nincs rendben, nem működik a Kárpát medence. S amíg a világ szíve nem működik, nem működik a világ sem."

Kunszentmiklós, 2010. 08. 13.