Mint Mark Weisbrot, az amerikai CEPR társigazgatója, és az intézet gondozásában hétfőn megjelent, Az IMF támogatta makrogazdasági politika és a globális recesszió: pillantás 41 hitelfelvevő országra c. tanulmány vezető szerzője, kifejtette: "a Valutaalap (IMF) nem tanult a 10 évvel korábbi ázsiai gazdasági válság során elkövetet hibákból. Ma is megteszi a rossz lépéseket. Miközben lelkesen támogatja a gazdag országokban a fiskális ösztönzést, és az expanziós gazdaságpolitikát, egészen mást javasol a közepes- és alacsony jövedelmű országoknak.”

Az IMF székháza Washingtonban. © IMF

A tanulmány az IMF recessziót erősítő lépései között említi a Magyarországgal kötött tavalyi megállapodást, és idézi a GDP-re vonatkozó statisztikát: a tavalyi 0,5 százalékos visszaesés az idén 6,7 százalékosra gyorsul. Hazánk esetében, a tanulmány szerint,  az IMF minden téren  visszesést erősítő lépéseket írt elő: beleértve a monetáris és a költségvetési politikát, a pénzellátást, az állami szektor bérkifizetéseit.

A tanulmány szerint az IMF gyakran támaszkodott túl optimista előrejelzésekre az adós országok vonatkozásában, alábecsülve a recesszió következményeit. Számos esetben kénytelen volt utólag a hitel feltételein engedni, amikor ezeknek az országoknak a teljesítménye a vártnál sokkal rosszabbul alakult. A példák között ismét említi Magyarországot. „Itt az ideje, hogy az IMF felülvizsgálja az adós országok makrogazdasági politikájának meghatározásánál használt kritériumait, feltételezéseit és gazdasági elemzéseit – szögezi le a tanulmány. 

A szerzők ugyanakkor dicsérik a szervezetet, amiért feltételek nélkül 283 milliárd dollárnyi SDR-t bocsátottak a tagországok rendelkezésére. Ezzel a Valutaalap extra likviditást fecskendezett a világgazdaságba, ami recessziós időkben példa nélküli előrelépést jelentett (Az SDR, Special Drawing Rights, magyarul: Különleges Lehívási Jogok, az IMF hiteleszköze, amelyet a tagállamok kvótáik alapján, tetszés szerinti valutára válthatnak át).

A tanulmány Magyarországgal foglalkozó fejezete tárgyszerűen ismerteti az IMF-fel 2008 novemberében létrejött megállapodást, a gazdasági helyzet alakulását, a kormány megszorító intézkedéseit. A magyar monetáris politika a folyamatos kamatcsökkentésekkel jó irányt jelölt ki, még ha azokat túlságosan későn hozzák is – írják a tanulmány szerzői, akik a Valutalap legújabb felülvizsgálatáról szólva megállapítják: az IMF továbbra is kitart amellett, hogy szükség van a költségvetési megszorításokra, a különféle állami támogatások megvonására, az állami szektorban kifizetett bérnövekedés megfékezésére, a szociális támogatások ésszerűsítésére. A szezők korábbi utalásai alapján mindez elmélyíti a visszaesést Magyarországon.  

hvg.hu

Hungary authorities and the International Monetary Fund (IMF) reached an agreement on a 17-month US$15.7 billion stand-by arrangement.  The program’s main objectives are: “(i) substantial fiscal adjustment to ensure that the government’s financial needs will decline; and (ii) to maintain adequate liquidity and strong levels of capital in the banking system.”

During 2006 and 2007, a surge of foreign borrowing within the private sector allowed Hungary to run large current account deficits (7.5 and 6.4 percent of GDP, respectively), and a large fiscal deficit in 2006. The measures taken then to bring down the government deficit included: “reducing publicemployment, instituting co-payments, rationalizing hospital beds, and scaling back pharmaceutical
subsidies.”

As a result, the fiscal balance (as a percent of GDP) went from –9.3 in 2006 to –4.9 in
2007.
In 2008 the international financial crisis reduced Hungary’s access to foreign capital, leading tosevere difficulties in the local and foreign banks operating within the country. The results in the financial account of the balance of payments – a deficit of 5.9 billion euros in 2009 (6.6 percent of GDP) as compared to a surplus of 10.6 billion euros in 2008 (10.1 percent of GDP) – show how drastically conditions have tightened in the international financial markets.

The stand-by arrangement signed with the IMF in November 2008 included measures to bring the government deficit, as a percent of GDP, down to 3.4 in 2008 and to 2.5 in 2009. The projected rate of GDP growth fell to 1.8 percent in 2008 and to –1.0 percent in 2009. The estimates for 2009 were later revised to a fiscal deficit of 3.9 percent of GDP and to a –6.7 percent rate of growth of real GDP in the same year.

Even though the IMF has accepted upward revisions of the fiscal deficit target, the prevailing goal has continued to be one of containing spending. At the end of last year Hungary’s Parliament approved a rather drastic fiscal responsibility law. The legislation included strict guidelines on spending and on the evolution of the fiscal deficit and public debt; meanwhile the economy continues to be severely hit by the international crisis.

The program submitted to the IMF includes a further tightening of the fiscal budget. Specific measures adopted include a nominal wage freeze and elimination of the 13th month salary for public employees, the elimination of the 13th month pension for all early retirees and application of caps on pension payments, postponement or elimination of indexation of selected social benefits, and cuts in various spending allocations to ministries.

To make things more complicated, the fiscal rigidities mentioned above have been accompanied by procyclical monetary policy. Broad money is growing at a lower pace lower than inflation and credit to the private sector (0 percent in real terms in 2009) is expected to fall 5 percent in real terms this Center for Economic and Policy Research, October 2009 • 42 year.

The policy interest rate, at 10 percent at the end of 2008, was much higher than the euro area rate of 3 percent. And the 9.5 rate in early 2009 still looks much higher than the euro average.  It was only in July this year that the policy rate was lowered to 8.5 percent. This move was followed by additional rate cuts at the end of August (to 8.0 percent) and at the end of September (to 7.5 percent). The moves are definitely in the right direction, though we have to admit that they come
rather late.

The second review of the stand-by arrangement accepts that a worsening of Hungary’s situation calls for a revision of quantitative targets and mentions the need to preserve financial sector stability. But the review also continues to insist on the need to work towards fiscal restraint with specific measures to eliminate subsidies of various sorts, contain the growth of the public sector wage bill and rationalizing some transfers.