Az országunk történelme során felmerült sarkalatos kérdéseket törvények rögzítették. Ezek összessége adta az "alapszabály gyűjteményt", mely egyik pillérét képezte az Alkotmányunknak.

Legalább ennyire élt a nemzet tudatában azonban a magyar alkotmányos jogfelfogás hagyománya is, melyet közmegegyezés alapján íratlan, minden nap átélt szabályok képezték és minden állampolgár tiszteletben tartotta.  Ezek az íratlan szabályok alkották az Alkotmányunk másik pillérét.

Kiáltvány a néphez

/részlet/

„Nem! ezt az örökkévaló isten nem engedheti. A magyar nemzet, melynek hűségéért, hosszas, türelmes szenvedéséért most ily alávaló hitszegéssel, ily rút hálátlansággal fizetnek, nem lehet oly gyáva, hogy védtelenül hajoljon meg a gyilkosok előtt és veszni hagyja szegény hazáját, zsákmányul a hitvány árulóknak.”

Pest, 1848 szept. 23-án.

Kossuth Lajos.

Meghívó

a Szent Korona Alkotmányának érvényesítését követelő Rendi Gyűlésre

Időpont: 2011. január hó 29./Szombat/ de.

A mai napig kevésbé ismert tény, hogy Horthy Miklós kormányzó 1944 őszén hajlandó volt elismerni Ottó koronaherceget legitim királyként.

Meggyőződésünk, hogy érdemes újra és újra, több szempontból is megvizsgálni azokat a történelmi körülményeket, amelyek 1944-ben a magyar állami szuverenitás és a jogfolytonosság újbóli megszakadásához vezettek és végül is lehetővé tették, hogy komolyabb közjogi akadályok nélkül 1946-ban létrejöjjön az I.

Mi is helyettesíti ma, 2010-ben a történelmi magyar alkotmányt?

Két nagyhatalom büntető törvényeinek a gyűjteménye.

Évszázadokon keresztül a Szentkorona-tan a magyar alkotmány, a magyar államiság megőrző ereje volt. Jelentősége, szerepe mindig akkor volt a legnagyobb, amikor a nemzet nehéz helyzetbe került.

A mai időszakban megint létkérdés lenne, hogy a Szent Korona és tana közjogilag is a helyére kerüljön és a jogfolytonossága helyreálljon.